Projekttalálkozó Neresheim

The Last Big Meeting in Neresheim 04.03-04.11.19.

The end of this two-year erasmusic program is coming to an end. Our last big meeting took place from 03.04.2019 to 13, in the program's home in Germany. Hungary, Budapest XIII. Five of the Ady Endre Secondary School District - Katalin Katonáné Mayer and Mariann Törökné Karakas, and three of our 11 students, Alexa Martinez, Renáta Liptay and myself - went to the 10-day meeting, more or less prepared, filled with excitement and anticipation, what will be out there. Not only were we excited about whether we would be able to live up to the expectations and the tasks we were given, but also because of the fact that we would be in Germany for 10 days, where none of the three of us had been ...

However, thanks to God, everything went well, we learned a lot, and except for colds, we came home with positive experiences. I think our meeting was successful and it was a worthy completion of this two-year program.

On Wednesday, Wednesday morning, a very modern and comfortable "full" train from the East departed from Munich to Nördlingen, where we were already waiting for us.

Everyone lived in the surrounding villages, small towns, and I stayed in Demmingen, which is about a mile from Neresheim, where the school is. It was 50 minutes by bus.

Before going into the details, I would like to give you the basic situation and mood so that you can imagine: It is true that everyone in the village knows everyone and everything is very much at the end of the world, but also the neighborhood is very rich and modern and everything is huge. I also lived in a wonderful giant house; the family owns a specific forest section and have a huge garden around their house, all very "tykht", modern and environmentally conscious.

Yes, everyone is very environmentally conscious. When I myself, the little XIII. I think in my district apartment that I live in an environmentally conscious way, I will never get as far as it is there for them. It's already part of their lives as if they were not pushing themselves. They hardly use plastic, they pack everything in bags instead of bags, they use bottles instead of PET bottles, they purposely buy them from all responsible sources and organic farming, recycle, compost and have no microwaves.

It's not about environmental awareness, but it's interesting that their lights are connected almost everywhere - it's been very difficult for me to get used to: D

And the claim that the Germans were very thorough, accurate and orderly was also true - though every German at the same time denied this. All times were always respected, even if our slides were not usually due to them; everything was taken very seriously and done neatly, and everywhere there was order, cleanliness and stunning decor in the rooms. Telling it like that doesn't sound like a big number, but for me, actually experiencing it like that was really the foundation there.

But then let's get on with it. What happened in those 10 days?

On our first full day, Thursday, the opening ceremony began early in the morning at the Benedikt Maria Werkmeister Gymnasium in Neresheim, where we were made with a cute song, about summer, and because climate change is already hot in Germany, which is good "Hurray is good time!", but on the other hand, the environment is not necessarily good, because plants and animals are not used to it. Then we played acquaintance games and then we started work. Our job was to create posters on biodiversity, climate change, energy, waste management, forestry and agriculture. We Hungarians made three topics, waste management, climate change and energy. As far as possible, we worked in mixed teams on each topic, which allowed for varied perspectives on each topic, allowing each nation to present its characteristics.

After completing the tasks, we were divided into three large, mixed groups and we went to different activities. The first group went to a forest session where we got to know the different species of trees and their fruits and the importance, causes and mysteries of woodcutting, and after a preparatory session we could "cut down the trees" from the seeds by hand , so that they can get more space and grow.

The other group, meanwhile, did a bike tour of the area and visited a wind turbine where they detailed the process, advantages and disadvantages of wind power generation. We also received a lot of interesting data on the amount of solar, wind and biomass energy. The group then visited a beaver castle, where they listened to a lecture on the beaver's race, lifestyle, behavior and distribution. The third group then had free time.

n Friday, our last joint day in Freiburg, we were guided through the Green City Tour, which featured old and new popular parts of Freiburg, where the old water system and its present use were demonstrated. A small power plant supplies electricity to 100 families! After lunch and leisure we visited a zoo where animals can live freely thanks to the large areas.

After that we traveled back to Neresheim, but the Martinique and a few German students stayed in Freiburg, because on 15th they met again in Strasbourg and met with Louis Joseph Manscour and Maria Heubuch MPs, who were introduced to our posters and our two years of work .

All in all, I think these two years have been very rewarding for anyone who has ever taken a small part of it. Teachers and students alike learned about their own country, its natural and cultural treasures, the natural abilities of other nations, and the climate of climate change and its consequences, which are common and pressing. Through the program, we have established cross-border relationships, and we have met millions of new people, habits and thoughts around the world, which broaden our horizons and make us more aware of the world.

This program will show us how small it really matters! We who are "just" a settlement of "only" five countries "and" only "one of its schools, and of which we are" only "students, can ONLY take a step towards a better, more conscious and environmentally friendly life. But with whom we can address, not just one person, but everyone we meet in our lives - collect the garbage separately, buy consciously, tell us about the importance of sharks or just share the experience of the program - and show us how to do great things.

Dóra Bittner 11 d

Az utolsó nagy találkozás 2019. 04.03-04.11.

Vége közeledik e két éves erasmusos programnak is. Utolsó nagy találkozónkra 2019.04.03-tól 13-áig került sor Németországban, a program szülőotthonában. Magyarországról, a Budapest XIII. kerületi Ady Endre Gimnáziumból öten - Katonáné Mayer Katalin és Törökné Karakas Mariann tanárnők, valamint mi, a három 11-es tanuló, Martinez Alexa, Liptay Renáta és jómagam - indultunk a tíz napos találkozóra, többé-kevésbé felkészülve, tele izgalommal és várakozással, hogy milyen is lesz kint. Nem csak amiatt izgultunk, hogy meg tudunk -e majd felelni az elvárásoknak, teljesíteni tudjuk -e a ránk bízott feladatokat, hanem csupán attól a ténytől is, hogy 10 napig Németországban leszünk, ahol hármunk közül még senki nem volt...

Azonban hála Istennek minden jól ment, rengeteget tanultunk és a megfázásokat leszámítva pozitív élményekkel tértünk haza. Úgy érzem sikeres volt a találkozónk és méltó befejezése volt e két éves programnak.

Harmadikán, szerdán reggel a Keleti-ből indult egy nagyon modern és kényelmes - "fullos"- vonat, mely a müncheni pályaudvarig vitt, majd München-től Nördlingenbe utaztunk, ahol már vártak is ránk a szállásadóink.

A környező falvakban, kis városokban lakott mindenki, én Demmingenben kaptam szállást, ami Neresheimtól - ahol az iskola van - kb. 50 percre volt busszal.

Mielőtt jobban belemennék a részletekbe, megadnám az alaphelyzetet és hangulatot, hogy el is lehessen képzelni: Igaz, hogy a faluban mindenki ismer mindenkit és minden nagyon a világ végén van tőle, de azt is meg kell hagyni, hogy a környék nagyon gazdag és modern és minden hatalmas. Én is egy csodás óriási házban lakhattam; a családnak birtokában van egy konkrét erdőrész és hatalmas kertjük is van a házuk körül, minden nagyon "tüchtig", modern és környezettudatos.

Igen, mindenki nagyon környezettudatos. Amikor én magam, itthon a kis XIII. kerületi lakásunkban gondolok arra, hogy környezettudatosan élek, akkor sosem jutok olyan messzire, amennyire ott náluk ez meg van valósítva. Már az életük része teljesen, mintha meg sem erőltetnék magukat. Alig használnak műanyagot, zacskók helyett mindent inkább dobozokba csomagolnak, PET palack helyett üveget használnak, tudatosan vásárolnak, hogy minden felelős forrásból és bio gazdálkodásból legyen, újrahasznosítanak, komposztálnak és nincs mikrójuk.

Nem a környezettudatossághoz tartozik, de plusz érdekesség, hogy szinte mindenhol fentről-le kapcsolódnak a lámpáik - nagyon nehéz volt megszoknom :D

Valamint igaznak bizonyult az az állítás is, hogy a németek nagyon alaposak, pontosak és rendezettek - bár ezt külön-külön minden velem egykorú német cáfolta. Mindig betartottak minden időpontot, ha csúsztunk is általában nem miattuk volt; mindent nagyon komolyan vettek és rendesen végeztek, valamint mindenhol rend, tisztaság és csuda dekorációk voltak a szobákban. Így elmesélve nem hangzik nagy számnak, de számomra ezt így valójában megtapasztalni egy élmény volt, hogy ott tényleg ez az alap.

De hát akkor csapjunk is bele. Mi minden történt e 10 nap alatt?

Első teljes napunkon, csütörtökön korán reggel kezdődött a nyitó ceremónia a neresheim-i Benedikt Maria Werkmeister Gymnasiumban, ahol egy aranyos dallal készültek nekünk, a nyárról szólt és arról, hogy a klíma változás miatt már Németországban is forróak a nyarak, ami egyrészről jó, hogy "hurrá jó az idő!", azonban másrészről a környezetnek nem feltétlen tesz jót, hiszen a növények, állatok nem ehhez szoktak. Majd ismerkedős játékokat játszottunk és azután elkezdtük a munkát. Feladatunk poszterek készítése volt a biodiverzitással, a klímaváltozással, az energiával, a hulladékkezeléssel, az erdészettel és mezőgazdasággal kapcsolatban. Mi, magyarok három témából készültünk, a hulladékkezelés, a klímaváltozás és az energia kérdéséből. Lehetőleg minden témában vegyes csapatokban dolgoztunk, ami lehetővé tette egy-egy téma változatos látásmódját, így minden nemzet bemutathatta sajátosságait.

A feladatok elvégzése után három nagy, vegyes csoportba osztottak minket és különböző tevékenységekre mentünk. Az első csoport egy erdei foglalkozásra ment, ahol megismerkedtünk a különböző fafajokkal és terméseikkel és a favágás fontosságával, okaival, rejtelmeivel, majd egy felkészítő foglalkozás után "nekivághattunk a fáknak", vagyis saját kezűleg kivághattuk a magokból kikelt kisebb s nagyobb fákat a kiválasztott fák körül, azért hogy azok nagyobb életteret kapjanak és növekedhessenek.

A másik csoport ezalatt biciklitúrát tett a környéken és meglátogatott egy szélerőművet, ahol részletesen bemutatták a szél energia termelésének menetét, előnyeit és hátrányait. Sok érdekes adatot is kaptunk a napenergia, szélenergia, biomasszából előállított energia mennyiségéről. A csoport ezután egy hódvárhoz látogatott, ahol előadást hallgatott a hód fajról, életmódjáról, viselkedéséről és elterjedtségéről. A harmadik csoportnak ekkor szabadideje volt.

Pénteken a csoportok programot cseréltek és hasonlóan folyt a tevékenység. Délután véleményem szerint a hét egyik legérdekesebb előadását volt szerencsénk meghallgatni, amely a cápákról és azok jelentőségéről szólt. Dr, Ingrid Ziegler bemutatta a különböző cápa fajokat és élőhelyüket, valamint felhívta a figyelmünket arra, hogy a cápák nagyon fontosak a tengeri élővilág számára és a táplálkozási lánc, pontosabban inkább táplálkozási háló megfelelő működésében, így a biodiverzitás fenntartásában. Napjainkban sürgetően fontos lenne a cápákat védeni, ugyanis pusztán csak a klímaváltozástól is ritkulnak és gyengülnek fajaik, de mi, emberek ész nélkül írtjuk őket, mondván, veszedelmesek. Vannak helyek, ahol a cápákat csupán uszonyukért fogják ki, mert "jó üzlet", majd a megcsonkított állatot visszadobják a vízbe, mintha mi sem történt volna... csakhogy ezek az állatok már nem tudnak uszonyaik nélkül élni, így mind elpusztulnak a tengerben. Dr. Ingrid Ziegler megértő és figyelmes gondolkodásra ösztönzött minket, hogy mielőtt félnénk valamitől, jobb, ha megismerjük azt.

A péntek esténk kellemes vacsorázgatással telt az iskolában, ahol a vendéglátó gyerekekkel és szüleikkel házi sváb ételeket kóstolhattunk.

Szombati napunk nagy része Stuttgart-ban a Mercedes-Benz Museum látogatásával telt, ahol több szinten keresztül a német és az általános történelmen keresztül mutatták be az autó feltalálását és a járművek evolúcióját egészen napjainkig, sok képpel és rengeteg fantasztikus modellel, a különböző korokból.

Ebédelni egy esslingeni vendéglőbe mentünk, majd délután szabadon körbenézhettünk Esslingen középkori központjában, mely még mindig fallal van körbevéve a 13. századtól kezdve.

Vasárnapi szabadnapot vendéglátóinkkal töltöttünk. Mi Nördlingenbe mentünk és a Ries-Krater Museum-ot látogattuk meg. Az egész város egy kb. 14,5 millió éves meteoritkráterbe épült és a régi épületek falai még a becsapódáskor létrejött különleges kőzetből, a suevit-ből épültek, valamint a becsapódáskor keletkezett nagy nyomás hatására a helyen levő grafittartalomból gyémánt keletkezett, így a kőzetekben nagy mennyiségű apró gyémántszilánk is maradt.

A hétfői napunk ismét munkával telt. Az észt csapat tartott előadást az iskolájukban végzett kutatásaikról, majd folytoattuk a csoportos munkát a posztereken, melyek aznap el is készültek. Délben "Grüner Aal" ünnepélyes átadására került sor a Werkmeister Gymnasiumnak, mely tulajdonképpen az itthoni "Öko Iskola" cím-hez hasonlítható. Az iskolák környezettudatos tevékenységükért kapják ez a címet. Délután pedig a német SustainApp-ot is kipróbáltuk és körbejártuk helyszíneit.

Kedden elszakadtunk vendéglátóinktól és elbuszoztunk Heidenheimba, ahol körbevezettek minket egy erdei óvodán és egy organikus farmon. Az óvoda olyannyira erdei, hogy szinte nincs is lehetőség terembe bemenni, csupán két vagon van, arra az esetre, ha nagyon esne az eső, vagy a hó. Ezeken kívül minden esemény kint zajlik, különböző jellegű terepeken; lehetőség van dombos, lankás, fás és a gazdaság állattartó részen is játszani és tanulni a különböző növényekről és állatokról, egyszóval közelebb kerülni a természethez. A gyerekek gyakran az orgainkus farmra is járnak például a bárányokat gondozni és etetni. Az organikus farm lényege az állatokkal való lehető legtermészetesebb bánásmód és gazdálkodás, egyszóval az állattal való együttműködés és nem a kihasználás. Nem csak a tej mennyiségére, hanem az tehenek egészségére és jólétére is vigyáznak.

Miután visszaérkeztünk Neresheimba elvégeztük posztereinken az utolsó simításokat és saját nemzetünket prezentáló posztereinket is elkészítettük tanáraink segítségével. A posztereket workshop szerűen egy publikus est keretében mutattuk be kiegészítve a két éves munkánk és országunk kultúrájának és természeti adottságainak bemutatásával.

Szerdán az egész csapatunk Freiburgba utazott, ahol Vauban-t, Freiburg különleges, fenntartható, környezetbarát és majdnem teljesen autómentes negyedében tettünk sétát. Olyan érzés volt ezek között az épületek között mászkálni, mintha a jövőben lennénk.

Ezt követően egy Ifjúsági Szállóban szálltunk meg, ugyanis másnap Strasburgba utaztunk, ahol körbevezettek minket az Európa Parlamentben. Azt mondták, hogy a Parlament teljes részének ablakokkal borítása a nyíltságot, a békét és demokráciát szimbolizálja. Látogatásunk idején zajlott éppen az európai diákparlament képvielőinek bemutatkozása. Majd szabadon körbe nézhettünk Strasburg régi történelmi központjában. Visszafelé Gambsheim-banmeglátogattunk egy "hallétrát", mely a vízerőmű miatt épített gáton segíti át a halakat és könnyíti útjukat, ugyan még nem teljesen tökéletesen, mert a vízkeverő lapátok között sajnos így is rengeteg hal pusztul el. Aznap este a spanyol csoportnak már vissza kellett utaznia Tenerife-re

Pénteken, utolsó közös napunkon Freiburgban körbevezettek minket a Green City Tour-on, mely Freiburg régi és új, népszerű részeit mutatta be, ahol a régi vízrendszert, és mai hasznosítását is megmutatták. Egy-egy kis erőmű 100 családot lát el árammal! Ebéd és szabadidő után egy állatt-parkba látogattunk, ahol szinte szabadon élhetnek az állatok a nagy területek köszönhetően.

Ezután már mi is utaztunk vissza Neresheimba, azonban a martinique-iak és néhány német diák maradt Freiburgban, ugyanis, ők 15-én találkoztak ismét Strasburgba utaztak és találkoztak Louis Joseph Manscour és Maria Heubuch parlamenti képviselőkkel, akiknek bemutatták a postereinket és a két éves munkánkat.

Mindent egybevéve úgy vélem nagyon hasznos volt ez a két év mindenki számára, aki valaha is egy kis részt kivett belőle. Tanárok és diákok is egyaránt tanultak saját országukról, annak természeti és kulturális kincseiről, valamint a többi nemzet természeti adottságairól és a mindenhol közös és égetően fontos klímaváltozásról is és annak következményeiről. A program segítségével határokon átívelő kapcsolatok köttettek, millió új embert, szokást és gondolatot ismertünk meg a világ különböző pontjain, melyek tágítják látókörünk és így tudatosabban tudjuk látni a világ dolgait.

Ez a program megmutatja nekünk, hogy igen is egy pici is számít! Mi, akik "csak" öt ország "csak" egy-egy települése és annak "csak" egy-egy iskolája, melynek pedig "csak" egyes tanulói vagyunk is tudunk tenni CSAK egy lépést a jobb, tudatosabb és környezetszeretőbb élet felé. Amellyel azonban NEM CSAK egy embert, hanem mindenkit, akivel életünk során találkozunk meg tudunk szólítani - a szemetet külön gyűjteni, tudatosan vásárolni, mesélni a cápák fontosságáról vagy csupán a program élményeit megosztani - és tetteinkkel megmutatni, hogyan lehet apróból nagyot tenni.

Bittner Dóra 11. d